Horváth Krisztának
Az utóbbi időben zavar,
hogy én is megosztásokat teszek közzé.
De nem tudom, mi a trükk.
Nyilván minden mutatványban más és más.
A szavak engedelmes sorban hagyják,
hogy felfűzzem őket -
de ez is nézőpont kérdése:
valaki itt láthatóan szavak rabszolgája.
Mutatvány. Igen.
Hiszen mutogatom.
Álmomban puccos nagypolgári terek
megosztásában szorgoskodtam.
Szaros Pisti a forradalom
neve napján.
Valahogy így bánok a nyelv
tájain legelő lehetőségekkel is -
megosztásokba terelem őket.
Hosszú és unalmas gondolatmenetekbe,
amiért kattintanod kell,
vagy haikuba, amitől talán, tényleg
támadnak kattogni valók.
Az utóbbi időben zavar,
hogy megosztó személyiséggé váltam.
Pedig nem szeretnék én se mást
csak összefogni.
Összefogdosni a párapárnás levegőben
szállongó álmok tollát.
Hátha egyszer tollfosztás
egykori végterméke helyett
madarak lüktető szívét
feszíti égnek a tenyerem.
Hátha egyszer a feldobott marok toll
elrepül.
Valahogy így bánnék az összefogdosott
társbérletekben beázó szobák mennyezetével:
meghajigálnám őket madarakkal,
hogy ne csöpögjön.
Pedig csak meg kéne igazítani a cserepeket.
Még nem tudom mi a trükk.
Hogyan lehet egyszer már fosztott
tollcsomóba életet lehelni.
Bűvös idő ez. Majd csak elég.
Biztos vagyok benne,
ha csinálom, olykor sikerül.
Szavakon lova-
golsz, szavakat bánsz, szava-
id visszanyeled
*
Most levegőben
suhogó tollak pernye-
szag ízét szívtad.
