Marlának
 |
| Marla képei |
Fény illanna mély
seben át, le, a Földmagig -
nem juthat át.
Télidegen ragyogás
oszlatna helyén
gomolygó párát.
Tükörcserépben
Vége-nincs Éganyó
nézegeti magát.
Közelről élet -
önmaga légtől dermedt
lelkébe fagyva.
Kapaszkodást tanulnál?
nézd, a levél hogyan
nem szakad el...
Temetetlen test?
Lélegzetrögök tonnás
súlya takarja.
Égfosztás minden
magasra nyújtott ujjú
felfelé... törés.
Azt az égmélység-
szűkítő terhet ott
mi lélegeztük ki.
- néhány lépésnek közvetlen versrokona van, az ötödik lépésnek az előző kötetem kódája, Sárosi Ervin képére (amúgy szintén Marla egyik szövege inspirálta), a hetedik lépésnek pedig Sashegyi József kémény-sorozatára írt haiku-sorozat utolsó képe-verse
- szellemi értelemben pedig Robert Holstock Mitágó-erdeje, s annak továbbgondolása, a Lavondyss kéri magát mindenképpen ide (a verseket ihlető, vadonban bolyongó könyvet és folytatását prózában is bemutattam) illetve a Mitágó-erdő élményéhez szorosan kapcsolódó A betolakodónak
