Paul Klee:
Zwei Berge gibt es
Zwei Berge gibt es,
auf denen es hell ist und klar,
den Berg der Tiere und
den Berg der Götter.
Dazwischen aber liegt das
dämmerige Tal der Menschen.
Wenn einer einmal nach oben sieht,
erfaßt ihn ahnend
eine unstillbare Sehnsucht,
ihn, der weiß, daß er nicht weiß,
nach ihnen, die nicht wissen, daß sie nicht wissen,
und nach ihnen, die wissen, daß sie wissen.
[1903]
Zwei Berge gibt es
Zwei Berge gibt es,
auf denen es hell ist und klar,
den Berg der Tiere und
den Berg der Götter.
Dazwischen aber liegt das
dämmerige Tal der Menschen.
Wenn einer einmal nach oben sieht,
erfaßt ihn ahnend
eine unstillbare Sehnsucht,
ihn, der weiß, daß er nicht weiß,
nach ihnen, die nicht wissen, daß sie nicht wissen,
und nach ihnen, die wissen, daß sie wissen.
[1903]
[Két hegy van, melyeken világosság és derű honol: az állatok hegye és az istenek hegye. Közöttük pedig az ember félhomályos völgye fekszik. Ha valaki felfelé néz, elragadja sejtelemszerűen a csillapíthatatlan sóvárgás, őt, aki tudja, hogy nem tud, azok után, akik nem tudják, hogy nem tudnak, és azok után, akik tudják, hogy tudnak.
Farkas Zsolt fordítása]
Paul Klee:
Két hegy között
Két kőhalom csak
két csúcs derűl a fénybe:
Az istenek hegye
s az állatoké.
Közöttük félhomályos
völgy terül: az Ember Földje.
Ahonnan föl ha bárki néz
árnyékból azt – csak azt – tudva, hogy nem tud,
kettészakító
sóvárgás ragadja el:
azok után, kik nem tudják, hogy tudni mi,
s azok után, kik mindent tudva tudnak.
