Reptéri búcsú

Chiara Bautista

Te sírsz?

Nem. (Csak elviszel megint.
És amerre mész viszel. És elszakad.
Veled marad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Irigylem. Itt marad, mi itt.
Éhek. Szokások. Szokásos perceik
látszatra telnek valakit.)

Te sírsz?

Nem. (Csillagnyúl lényem megy veled.
Tőled gyúlt formám, mint a láng,
éhségszemedbe gyúlt, falánk
mélységeket világít. Emlékegén
ott baktat éhed ára. Mind a képzelet -
csak tényleg, én! Én miért nem megyek?)

Te sírsz?

Nem. (Csak egy kicsit. Félek, elszakít
bundádból minden fényt a zuhanás.
És leszakad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Helyedbe űr lukad.
Éhek. Szokások. Majd másvalakik?
Illeszkedik? Nem illeszkedik...)

Te sírsz?

(Igen! Hisz gyászolja magát.

Tőled gyúlt formát. Elszakad...

Mondd neki. Hogy épp most téped el magad,

te is, hogy tőle-kedvet, itt hagysz éj-eget,

 hogy itt hagyod loncsos bundád szagát.

Hogy itt hagyod neki a lényeged....

mondd már, te mamlasz!)

Te sírsz?

Nem. (...)

Szia. Megyek...