 |
| Kép: Németh Kriszta |
Mossa el. Most mossa el nyúzottságaink.
Végképp le a vakolat vakult, agyonmosott színét.
Mossa el a mosást. A száradni tett vásznakba
lopakodó napfény illatát. A porszagot, az
udvar korlátolt butaságából.
Miniözönlés. Apró noékat se teremjen.
Hajnalra frissüljön, mint a megveszekedetten
avuló gépek. A korlát vasán pattogjon
tovább a festék. Lángillat ételszagok
torkot ülő nyoma is mosódjon el.
Mossa el a reménytelenség nemtelését.
A kérlelhetetlent. Óraketyegéstől harangszóig -
idehallatszó ítéletet mosson. A kegyelem
hiánya is: legyen. Arra se legyen szükség.
Csak aludjunk végre. Hűvösen.
Közömbösen.
Nézd - elmosódom,
ahogy az öreg film-kép
látszik nedvesnek.
