karácsonyi üdvözlet
 |
| Pege Ibolya képe |
A Jóisten szerette ezt a galambot,
de a Jóisten a varjakat is szereti.
Láttad már a varjak rekedt,
ugrándozó kajaörömét?
Valahol nemcsak az éhség lukába
vigyorgó fémcsillanású tollak suhogása,
de gyásztánc is.
A varjú nem tudva, de tudja:
a Jóisten szerette ezt a galambot,
de a Jóisten a varjakat is szereti.
Láttad már a varjak gyásztáncát,
az ének rekedését az alkalmatlan torokban?
Valahol nemcsak a repülést
fosztó hullások hullafoltja,
szín a színről színre ránk ömlő szürkeség,
de a falat íze is,
a jóllakottság előérzete.
A varjú nem tud semmit,
mégis úgy csinál, mintha tudná:
a Jóisten szerette ezt a galambot,
de a Jóisten a varjakat is szereti.
Ma este megszületsz,
de mi sem tudunk semmit.
Rekedt, esetlen
kajaörömünk közben
csinálunk úgy,
mintha úgy szeretnél minket,
ahogy tollfosztott hús
ízét a hús.
(a vers megjelent a Mit is tanultam / Négy kvartett kötetben)
