Ezt is, el...

reci-epigon-slamverzió Erdős Virágra

Van egy ország, semmi ágán lógó polgáretető.
Van egy nyelvi közeg, köztér, perspektívatemető;
van egy tükör, rajtam is múlt, el se kezdődött sose,
van egy múlt, és van egy jövő, nem áll jól a szeme se.

Járókelők ábrázatán néma homály (ha) borong;
nem látjuk az ábrázatuk, aszfaltig húz le a gond.
Mind így vagyunk, egymás elől elkapkodott tekintet -
ki kapja el, ha ezt is el, kutyaszájból, szerinted?

(Mondóka ez könnyű szövet, belebújok,

baszki, ennek a zsebében tonnasúlyok -

húz le, apám, oda, ahol csak a morzsát

hóvég-örökbillegteti Magyarország!

Mondókát firkált e módon Pósa bácsi,

érthetően hangzik rajta az, hogy „ácsi!”
Eldekáz a súlyokkal a könnyű forma,
s megérti az is, aki csak szótagolva -

slamen meg úgy hallgatja az értelmiség,
mint a misét…)

Ki viszi át a folyót is, egyik bérlő, másik kódis,
kinek jusson, mér’ is jutna, tegnap sütött száraz bukta?
Ki vágyja a sorsa végét, ki bambuljon este tévét,
kinek jusson teli gyomor, kinek hétköznapi horror?

Mindennapi vergődés és kitessékelt érdeklődés,
pí-vízzel, meg fényevéssel, érjük be az ittlevéssel?
parizert papírról, állva, multiban multit zabálva,
ki ne legyen mi közülünk hat anyja van, úgyis árva?

(Plebejus egy költészet ez,
kell hozzá a decibel,
tele van a hócipője
a sok nyertes gecivel;

hatást akar, nem ötöl,
mégse munkásvasököl,
rímes esti-iskola,
azt akarja: nézz oda.

Ne kapd el a fejed se, ha nem tetszik a bűze se,

ennek a szép új világnak te is csak a férgese -

út szélén az eltaposott csikkéletek szívása,

sárral fröcskölt le se szarás ne menjen át rúgásba!

Plebejus egy költészet ez,

neked szól hát értsed,

hogy melletted az a másik

feje-búbig mér' seb.

Hatást akar, nem hatol,

szóról szóra zakatol,

rímes esti-iskola,

azt akarja, nézz oda...)

Szóljatok légyszi a ravaszul rászedett vérnek,
emberbőr bujtatja, kilóg a nagy lompos eszme,
alóla borul ki bilibe csomagolt érdek,
éltetjük, áltatjuk, kinyírjuk, kibírjuk, ezt se.

Szóljatok légyszi, hogy elég az elégajóból,
mondani kevés, de mondani kell, ha a tett
én vétkem, én vétkem, nem elég elég a szóból,
milyen jó, hogy épp nem sérti a törvényeket...

(Mer’ nem kell keresni se,
a téma itt utcán hever –
itt egy húgyfolt, egy kis szar ott,
minden sarok Viharsarok,
avagy csaknem. Mert a föle
mindent másképp szemetel;
azt írassa szabott versbe
köszpénzért a Demeter!)

Ne lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni,
akiért egy isten fia hagyta magát kiszegezni!
Nem nyújtani kezet se (mer' koszos lesz a mandzsetta),
annak, aki hozzánk képest (nem a javát) megette.

Férfimunka, lányöröm, legszebb vers a káröröm,
mit érdekel a más baja, van kenyerem van söröm,
észrevétlen húznak el a talp alatt a miértek,
úgy remélem nem kell több szó - ennyiből is megérted.

(Erdős Virág: Ezt is el.
Mondani kell!)