A téli égből foszforfény pereg.
A tér sötét szívében fekszem ébren.
Hulló hamu, hunyorgó tűzszemek,
vérző szemek a kályha tűzterében.
Rakovszky Zsuzsa: Parázs
A hűlő éjbe karcolnak a fák.
Robusztus ujjuk aprókat remeg.
Anyagcsatába hajszolt katonák
merednek rám a dermedt levelek.
Avarrá süppedt, léte-fogyta frontok.
Életlen törzsek árnyba gyűrt hada.
Mintha rosszul földbe kapart csontok
kipárolgása volna mind a fa.
Parázs vagy. Pattogsz. Eltemettelek.
úgy lüktetsz, fulladsz! Úgy vagyok veled
Robusztus ujjuk aprókat remeg.
Anyagcsatába hajszolt katonák
merednek rám a dermedt levelek.
Avarrá süppedt, léte-fogyta frontok.
Életlen törzsek árnyba gyűrt hada.
Mintha rosszul földbe kapart csontok
kipárolgása volna mind a fa.
Parázs vagy. Pattogsz. Eltemettelek.
De határaim ma engem se találnak.
Holt ágainknál melegszik a lábam -
Holt ágainknál melegszik a lábam -
úgy lüktetsz, fulladsz! Úgy vagyok veled
mint egy hiába menekülő állat -
megalvadt vér a holt artériában.
megalvadt vér a holt artériában.