Apokaliptikus monológ

Lori Nix: Library (apokaliptikus makettek, nézzetek rá)

Jöttem a teljes értetlenségből,
izomtibi folytonos tömegnövelésben
kudarcot vallva -
mert csak álomban
lelt meg tempót és
jóleső kimerültséget
az a levetett bőr.

Jöttem a látványosságból,
amire a gyerek máig
ugyanúgy csodálkozna bennem -
pedig már elette a kor:
savanyú levet ver
látvány pultján felejtett
álom babahúsa.

Jöttem szent rutinból,
az élet megszokhatatlan,
mint bor, nő, vagy az Isten -
de kitartóan próbáltam
megragadni tükör előtt
kigyakorolt álom
spontán pillanatát.

Jöttem futásból,
megmenekülések édes
győzelme elől -
most is párnámba suttogom,
futás közben dobogja szívem:
életben nincs más álom,
suttogja: élet, kegyelem!

Jöttem halni akarásból,
minden kísérlete halálfélelemből
állt -
holott ölelni szeretett volna
maga bőrébe nem férő
új sejthalált a régi testbe 

fröcskölő.

Jöttem új nap, új év, új élet;
még nem volt szerencsém
a megsemmisüléshez -
egy könyvtárnak képzelem, ahol
minden könyv kinyithatatlan,
nyirkot nyelt, elfulladt betűkből álló sírkő,
ahol nincs mit lelni.

Jöttem megérni,
hogy visszatérhessen belém
minden megélt tapasztalat -
koszom és bűnöm és
minden kisszerű dicsőségem:
csak álomban lelni beszélgetést
kinyithatatlan könyvek lelkével.