Chiara Bautistának
 |
| Chiara Bautista képei |
Mámor nagylánya,
most szükséged volna a
ceruzájára -
miből gondolod,
hogy visszajátszva másképp
játszanátok le?
Önmarcangolást
tennél kifinomult
konyhaművészetté.
Bánt, hogy így vagy úgy
elégtételt veszel a
pengén-járásért?
Szirén-mivoltod
a végén téged fal fel,
kedves Ariel.
Anyád szerepét
mély átéléssel játszod:
szív húrja zeng-bong -
mérgek és mámor
festik a fejed fölé
mártír-koronáját.
Széles gesztusok
romantikus (drogos)
delíriumában -
minden szerelmem
(majdnem minden porcikám)
haza akarna...
Fullasztó önvád
vég-húrján csak majdnem
minden porcika lóg.
Mert látod... Egy rész
mindig itt marad belőled
ébreszteni -
csészényi, apró
tenger sellője: hogy új
mámorlányt kísérts.
