Örökségekről

Papi műhelye kultikus hely. Nem értem

egy életmű diaszpóráját: itt minden csupa fém,

por, tervrajz, pótalkatrész, büszke érem.

Az öröke igen; a veleje nem enyém.

(Nemes Márk: Mű/hely)

Még mindig az oromban van a présház
érdekes, vegyes szaga: egymást migráló, vakult
cefreszag, hűlt kályhaszag, a kéngáz
szagemléke, a permetszeré - még nem fakult

nagyapám szenvedélyének vaskos szagnyoma
ki az orromból, ujjamra kenődik az érzés -
a jó szagok: a szőlő, a présből csorduló must illata
hiányzik. Emlék túlnyomása így, időbevérzés:

hisz eladtuk. Amint meghalt, szinte rögtön. Először
a dombon túldőlő tőkék gondot soroló fogytát:
a kisszőlőt. Aztán a nagyot. A szaga előtör
mint ajtónyitáskor egykor, előböffen a fogság:

a föld szerelme. Hogyan lógott a kötözött soron
visszametszett, mégis burján gyerekkorom.