Josh Malermannak
A lassú láng felfelé kúszik benned,
felhőkötéssel szemén hallgatja a nap
madarad a dobozban.
Verdesés és trilla -
hiszen minden zaj,
csikorduló fém a fémen
is csak trilla, és verdesés.
A lassú láng felfelé kúszik benned,
épp most tanulsz szabadon félni -
hiszen tudod: vakon.
Hogy tájékozódás nélkül,
mert mindegy a táj,
repülhess bele a hóesés ízű,
kivilágítatlan éjszakába.
A lassú láng felfelé kúszik benned -
elégeti a győzelmi indulókat.
De tudod, hogy miért hagytál el engem:
kereszt, vagy vállfa -
magadra teríted tested
és felkelsz, és jársz,
keresztüllépdelsz rajtam.
A lassú láng felfelé kúszik benned,
testet növeszt maga alá a felhők
lassúdó szélben lobogó sörénye.
