Pascal Championnak, akitől a képek...
...és Timinek, akié
Reggel veled, és még mindig hinni
se merem - olykor utálom:
félek nyitni, a látványodat inni, babám,
nehogy úgy olvadj, tűnj el,
ahogy álom...
Reggel veled, olykor mind a te részed,
bőven előbb kelsz, horkol a holdra, morogva,
hajnalban hazakóborgó részeg -
és mégse utálod, mosolyogva
viseled el ezt az egészet...
Reggel veled: illat nózid alá pihereg,
ez a gyakoribb forma, kelek, és hozom, és
izgatom, és most már fond bögre köré a kezed,
első korty, enyhe lökés,
végre kitisztul, látsz vele, nem két kis,
vékony csík a szemed.
Reggel veled, amikor mégse veled -
mikor ő-cicasága ébreszt, kora, éhe, a karma;
egylényegűek vagytok, édesem,
vígságotok, haragvó mérgetek -
csak amit te az este, babám, ő mindezt reggel akarja...
Reggel veled, a szabad napok redőnye,
boldog, ráérős reggele -
ne kelj fel még, ma ne kelj elő, ne...
fordulj ide.
Reggel veled, a szabad napok fehér,
vakító, éles fényű reggele.
Nyílik a világ - mindent adó tenyér -
és benne te.
