Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
(Berzsenyi: Osztályrészem)
 |
| saját |
Egy rokonszenv még nem rokonság,
egy rokon sors még nem örökség.
Útra rajzolt éhek nyomodban -
persze kötnéd. Hogyne kötnéd.
Egy éh alól, egy rémületbe,
ahogy az útszél nem figyel,
egy rokonszenv még nem rokonság -
hogy nem cserélnéd senkivel.
Mérnéd útjából lerongyolt sorait,
a szavak éhét, szivárgó szél alatt,
akadálymentesen, sok ezer szeszélyben
hogy nem ereszti.
Béke-már-részét, a kiköthetetlen,
csomózott szavak nedves bogát, ahogy
elzárt helyén, vérző ujjakkal illeti
(úgy se szabadna...).
Egy szerep sem kötelezvény,
egy rokon sors még nem jövőbőr -
útra gördült súly veszése,
ha kigördülsz. Az egy örökből.
Egy ijedtségből másik éhbe,
ahogy az ég is nem-figyel -
egy rokonszenv még nem rokonság,
de nem cserélnél. Senkivel.
