mert túlságosan sokféle alakban vagy jelen.
Az a mosoly a tájban a legközelebbi csillagra,
a dongódöngicsélés és ahogy
a mulatságos röptű, kis, dagadt bogár
kötelességtudóan idenéz,
pedig még ki se raktuk a virágokat,
még meg se vettük -
az energiatakarékos
tetőig emelő félkör a galamb röptében,
az elharapott dudaszó,
amit elsodor a repülőgépek landolni akarása,
ahogy a gép kirázza maga alól a kerekeit -
lehet jelenlét, nem?
Hiszen te jutsz eszembe róla.
Pedig itt vagy,
kartávolságban, és mégis
túlságosan sokféle alakban vagy jelen.
Pihéket sodor keletnek a szél,
valahol toll foszlik, hogy éhet
csillapítson a zsigerekben megnőtt csend.
Az a mérhetetlenül sokféle válasz,
amit a fel sem tett kérdésemre kapok
most is - csak azért nem tudlak átölelni,
mert túlságosan sokféle alakban vagy jelen.
