 |
| Lori Nix: Library (apokaliptikus makettek) |
jöttem a teljes értetlenségből
izomtibi folytonos tömegnövelésben
kudarcot vallva
mert csak az álomban
lelt meg tempót és
jóleső kimerültséget
az a levetett bőr
jöttem a látványosságból
amire a gyermek máig
ugyanúgy csodálkozna bennem
pedig már elette a kor:
savanyú levet ver
látvány pultján felejtett
álom babahúsa
jöttem szent rutinból
az élet megszokhatatlan
mint bor, nő, vagy az Isten
de kitartóan próbálkoztam
megragadni tükör előtt
kigyakorolt álom
spontán pillanatát
jöttem futásból
megmenekülések édes
győzelme elől
most is párnámba suttogom
futás közben beledobogja a szívem
életben nincs más álom
suttogja: élet, kegyelem!
jöttem halni akarásból
minden kísérlete halálfélelemből
állt
holott ölelni szeretett volna
maga bőrében nem férő
új sejthalált fröcskölő
gyilkos álom
jöttem új nap új év új élet
még nem volt szerencsém
a megsemmisüléshez
egy könyvtárnak képzelem ahol
minden könyv kinyithatatlan
nyirkot nyelt elfulladt betűkből álló sírkő
ahol nincs mit álomban lelni
jöttem megérni
hogy visszatérhessen belém
minden megélt tapasztalat
koszom és bűnöm és
minden kisszerű dicsőségem
csak álomban lelni beszélgetést
kinyithatatlan könyvek lelkével
