Keringés

Felemelkedésed pillanatától zuhansz -
csak közben úgy tolod magad, erővel, hogy
repülésnek tűnik.

Olyan sebességig tolod magad,
tűz hátán viszed súlyán túl a húst -
repülésnek tűnik.

Mi nem vagyunk az űrbe valók,
hisz talpalatnyi rommá
raboljuk alólunk a földet
azért a húst felcipelő sebességért -
mintha egy ősi növény tépné ki magát,
önként, kátrányíz alkonyokon túlra.
Olyan sebességgel tol a tűz, hogy
repülésnek tűnik - pedig

felemelkedésed
pillanatától zuhansz,
így kárhozol.

Pont akkora sebességgel hullsz,
amennyivel alattad fordul
a talpalatnyi, rommá kormolt alkony -
de tényleg. Repülésnek tűnik.