Átstartolási protokoll

Tegnap este láttam, ahogy
a Hold előtt suhan el
Ferihegy felé egy utasszállító
repülőgép.
Pillanatnyi együttállás volt,
épp jó szögből álltam,
épp jó helyen,
jókor nem pislogtam, hiszen
egy pillanat volt az egész,
huss, és vége -
a legtöbb érintésünk ilyen
pillanatnyi együttállás.
Huss, és vége.
Tartósíthatatlan, hiába
ismételnéd, az már egy másik -
ugyanazzal, de nem ugyanakkor,
ugyanott, de nem ugyanazzal:
már lecserélődtek a sejtjei;
ugyanakkor, de egy évvel később
nem pont abból a szögből, és
másik hámlást;
jó helyen, de köztes
érintések koptató nyomát -
és mégis. Makacsul,
egy pislogásnyi szünetben, amikor
legalább nem látszik, mennyire más.



Tegnap este láttam, ahogy
a hold előtt suhan el
Ferihegy felé egy leszállni készülő
utasszállító repülőgép.
Elképzeltem, hogy nem ülünk rajta,
hogy nem leszállni készülünk,
hogy ha a mellkasodra hajtom a fejem,
továbbra is ugyanúgy nekem
hangosítod ki a szívverdesésed.
Nem rögzítettem, látod,
ez úgyis rögzíthetetlen -
egy pillanat az egész,
huss, és vége.
Elengedem, hogy megragadjam
veled a következő
pillanatnyi együttállást, amikor
gépi magányunk társasutazásán,
egy másik ember tekintetében
mi is elrepülünk majd
a Hold előtt.