egy hullámok érkezését türelemmel
viselő partról.
Elmosott lábnyomok, alakzatok,
várak, homokmandalák nélkül -
úgy képzeli, a homokföveny üres.
Csak az a megérkezésből soha tovább
nem jutó, zavartalan zavar
nyalogatja újra meg újra
az ajkait.
Úgy képzeli, az ég is üres.
Nem szemetelik rikoltásaikkal sirályok.
Csak az elhaló habozás
az ismétlés zavartalan zavarában.
Megérkezések, ahonnan soha tovább.
Olykor elég csak
a megérkezés.
A nap a háta mögött megy le.
A hullámok makacs
hazaérése fölé, úgy képzeli,
odahívhatja a holdat.
Máskülönben nem látja -
nem láthatja a zavartalan zavar
tekintetét.
ez a megfogás mindmáig Alessandro Baricco Tengeróceánjának szavain nyugszik
- írtunk róla (számos egyéb kötete mellett) a Könyvvizsgálók blogon
Csak az a megérkezésből soha tovább
nem jutó, zavartalan zavar
nyalogatja újra meg újra
az ajkait.
Úgy képzeli, az ég is üres.
Nem szemetelik rikoltásaikkal sirályok.
Csak az elhaló habozás
az ismétlés zavartalan zavarában.
Megérkezések, ahonnan soha tovább.
Olykor elég csak
a megérkezés.
A nap a háta mögött megy le.
A hullámok makacs
hazaérése fölé, úgy képzeli,
odahívhatja a holdat.
Máskülönben nem látja -
nem láthatja a zavartalan zavar
tekintetét.
Hullámok soha
nem szűnő morajába
súgott öröm -
gyújts lámpást. Anélkül nem
látszik a szemed, Danaisz.
ez a megfogás mindmáig Alessandro Baricco Tengeróceánjának szavain nyugszik
- írtunk róla (számos egyéb kötete mellett) a Könyvvizsgálók blogon
