Akit elcsípett a máshogy fűszeres
guszta illata, és elfogódva
adná magát a más lét máshogyának -
ki támad, egyre támad, egyre támad.
Építkezésem sajnos gányolás
előtti helycsinálás, a szétkúrt régiben.
Én kertet irtottam ki fütyörészve,
hogy jobban teljesítsen a reform,
de nem ültettem semmit, azt hiszem.
Tényleg kobold, ki jámborabb alakra
gyúrná át a kő agressziót.
Ahol hiányos - úgy vettem észre -,
arra mozdul, vágyik az egészre,
törekvésében mindétig hiób.
Ki persze tényleg tünci vágyna lenni,
vagy legalább pockos agyagbuddha,
miközben, mint a mozgó bánatot,
megvicsorgatják az állatok,
orángután duzzog, szembe háttal -
kit megkötözött egydallam madárdal,
s testesülve kence fedi bűzét,
belenyitna ami gyönyörűség,
csak az a baj, hogy kulcs helyett a balta
nyirkos kezében - nem pont így akarta...
Én tényleg ork, belátom az irányom,
s büszkeségem - gyomorsav - lenyelem.
Nem szégyellném, ha meglátogatna,
mert árnyakból is gyúródik sugallat,
vesztőhelyemen, ha vége dalnak -
az ördögnél is lehet kegyelem.
