Tenger-határok -
összeérő egymásba
folyások nélkül.
Legyen meg a te akaratod.
Legyen sivatag. Igen.
Alattunk legyen létbe szivárgó
támasztalanság.
Legyen tenger. Igen.
Szigorú metszetéből,
ha rákap a mélység rettegése,
legyen megúszhatatlan.
Legyen favella. Igen.
Tákolt nyomorunk -
sallang nélkül a létünk elvételét
szivárgó tanácstalanság.
Legyen Elízium. Igen.
De akkor legyen.
Egymásba-folyások,
dagályok. elmosódó
határtalan.
Jöjjön el a te országod.
Mosódjon el a miénk.
A távlat legyen bizonytalan -
csak jöjjön el.
Uszadéktüzeink őrizzék hiába
a mélységet. Kerítenénk,
hátha úgy ismerős lesz -
de úgyis elmos.
A mi országunknak nincs
horizontja. Mosódjon el
tüzeink tünete a ködbe -
csak jöjjön el.
Ha már a vakságot vállaltuk
érte. Homokra épült,
nem látszik, azon túl -
hogy úgyis eljön.
Határok nélkül,
egymásba folyó poklok
égbetörése.
Azonképpen
a távoli tenger helyett
a szomszéd zaja. Ahogy
megbocsát neked,
a függőleges, öntött sivatag
belében homokszem
fogcsikordulása.
Városderengésben
egymásra rétegzett más-se-más,
éhségeink fényében lapulsz -
ne aggódj,
az ellenünk vétkezőknek
ugyanaz az ünnep
jön el.
