Egyszer az idősödő Sanyika elveszett (nem egyszer, de akkor épp...) Károlyi Amy, Amyka égre földre kerestette (szegény, ahogy szokta...), amíg aztán egy rendőrjárőr bele nem botlott (ha jól emlékszem) Csillaghegyen egy telefonfülke mellett. Először telefonon beszéltek, Sanyika így indított: Képzeld, írtam egy verset, Amyka. Mire a párja: Mondjad, Sanyika... s akkor mondta el neki, ott, a telefonba ezt a bájos négysorost. A világirodalom talán legtöbbször elveszett embere. Nekem a legtöbbet találók egyike.
írni kéne -
ahogyan ez az örökséget
hagyó manó.
*
úgy kéne írni,
ahogy az öröklétet nem
kérő manó.
