de elolvadt a beszüremlő fénnyel -
hazudok, mert szépen érkezett,
formált rímpár mögött
gomolygó gondolat,
ő szépen érkezett, csak én nem
érkeztem szépen versbe önmagad.
Pedig versbe raktak éji kis manók,
akik mintegy megművelik az elmém,
úgy nőtt a vers ki gombamód -
utólag nem szerelném
az efféle verset, mint a gépet,
mert e nélkül is
szépen nőtt ki téged.
Majdnem olyan szépen,
mint ahogy te nősz - úgy egyébként,
ahogy magadba olvadod
az egyéb fényt:
manókerti reávetülésben
néznek fényes kis biszbaszok,
ott fenn, meg persze némi hold.
Verset álmodtam neked,
s bár úgy érzem, elolvadt rajtam -
tudom, hogy vígan áttelel
a manókerti manóavarban:
dér ha csípi, attól lesz finom;
és legkésőbb az ébredő tavasszal
úgyis rád írom.
