 |
| Toshio Enomoto képe |
Kellő komolyság
nélkül a horizont
se nevethető ki.
Szavakat gondolt. Ráleltem és szavakat gründolt belém a kép.
Kíváncsi lettem, ki komponálta a parton bohóci állást.
Vízen járás előtt mínusz egyben ki engedte mosolyát a semmibe.
Ahonnan biztosan visszanéz a határtalan. Azaz a teljes.
Horizont hogyan lesz trambulin. Egy ugrás a végtelen, és
hogyan hiszed el: a mély lélegzetvétel után ezek tényleg ugorni fognak.
De nem találtam, ki rendezte a képet így, a kattintás elé, ki.
Csak azt találtam, hogyan használja most egy vakult, végtelenre
végképp vakult, csak véget, végzetet látó elvakult, horizontot tagadó,
szégyenben vakult gyilkos erő, véget, végzetet bőséggel parti homokba
vérző vakult erő ezt a képet. Emberség után egyben hogyan használja
a parton bohóci állást. A határtalanban, amit pengés dróttal
szegne be a semmit szivárgó, határtalan rettegés.
Szegények. Ugranak tényleg. Mert az otthonok helyén régóta már
csak a perzselt szél forog, hanyatt feküdt a város, és vérzik az öle,
már csak a kegyelemgolyót várja, az erőszak után a semmit,
bolyhos éjszakát. Szegények, ugranak, egy ugrás és vége van,
a túlparton a biztonság, a túlparton a biztonság, a túlparton a biztonság -
de mi bezártuk a végtelent. A határtalant. A teljest. Mondjátok utánam
testvéreim: Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj.
*Tényleg kerestem, napokig a fotóst, hogy ki lőtte aztán Németh Kriszta megtalálta - de ameddig én visszalapoztam, kizárólag arab nyelvű megosztásokat találtam, (ha hihetek a fordítóprogramnak) az ISIS híveinek száraz, gúnyos szövegével. Ezzel a képpel a saját menekülőiket gúnyolják - akik nekiszaladnak a tengernek, szegény bolondok, a tengernek, aminek a másik partján sem látják (látjuk) őket szívesen. Fájdalmas volt, tanulságos. Fájt, ahogy szembesültem vele, hogyan és kik használják e kép bizonyos jelentés-rétegeit, és főleg: mire.
