két méterre tőlem esznek -
jó volna ha kiépülne egy ennél kerekebbre
tapogatható bizalom,
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
akik a végén a keze mellől, a korlátról -
ehhez idő kell.
Széncinegék. Úgy csodálkoznak rá az
erkélyen felejtett tárgyainkra
mint a gyerekek.
Van benne félelem is, ha a tegnaphoz képest
a tárgyak esése változik -
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
hamar megtanulják, hogy veszélytelenek a
kint felejtéseink.
Az első lépéseken már túl vagyunk
mert egyikük az erkéllyel szomszéd
konyhaablakon át lesett ma reggel,
otthagyta a kaját -
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
ez a szükséges legelső lépés.
Amikor kíváncsiak lesznek rá
hogy hova tűntem.
hogy hova tűntem.
