Mire jössz, kiürítem a kertet.
A szőke lonc közt elgereblyézem
az árvahajat és tövig a zavaros
zöldeket...
Dévai Lili: A varázsló kertje
szándékos, kimódolt átjárhatóság.
Amit a fény erejében nem tudnak
a tárgyak, azt a szavaid cselekszik.
Bár valójában ez az átjárhatóság
nem a szavaké, hanem a falakba
hatoló árnyékoké. A nyomokban
jelen van a lonc illata. A szender
kolibriszerű verdesése a jelzők
mézes kelyhe felett. A nyomokban
nyomokat tartalmazó nyomok
nem vezetnek sehova. De szépen
teszik! Modellálódik az élet a
falba hatoló árnyékok lassú
vándorlásának ívén - míg este lesz
és ragyogásodra lehunyt szemem
mögött lesz múlandó szükség.
