 |
| Sasa Gyökér képe |
növekedésemlékjel -
kérgétől fosztott
meztelen korpusz
látszik: a szándék
merre csavart - mit tört az
idő belőle
látszanak a fájdalom
gyökérig rágó
féregútjai
*
fényben fürdik
bőre nélkül a lélek
setét éjszakája
Utóirat
A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ megvalósult gondolat.
Ha magával ragad a látvány, például a fa
ahogy csavarodva, ágazva, törve nő -
ha megállít és magad sem érted, miért,
de nem enged: akkor neked mesél.
A csavarodásaid, elágazásaid,
elhalt lehetőségeid meséli, hogy
mi tört le rólad visszahozhatatlanul.
Mesél, hova nőttél, mi vesz körül,
min nem változtat szándék, akarat,
csak ha kitéped magad, gyökerestül,
vagy kitép egy vihar, gyökértelen -
min nőhetsz túl, vagy honnan kell
a lényed amputálni.
A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ megvalósult gondolat.
Annyi tükörbe nézhetsz, Nárcisz,
amennyit csak nem szégyell az arcod -
ha megállít és magad sem érted, miért
nem enged tovább a látvány, ülj elé,
és engedd, hogy elmeséljen.
