 |
| Salvador Dalí: Trisztán és Izolda (A monumentális, 9x15 méteres képet Salvador Dalí Leonide Massine koreográfussal együttműködve a Mad Tristan című baletthez festette (1944, New York, Metropolitan Opera), amelynek díszleteit és jelmezeit is ő tervezte. |
makacs beléd kapaszkodó gyerekkéz,
valamit akar, maga se tudja, foszlik a
szélén, színpadi díszlet, még ne ereszd
le a függönyt. Ne menj le, reflektor nap,
...hordozol magadban. Valami
köze lehet a magad ellen fonódó kezek -
kezed. Javítlak, javítom. Kezem, javítom -
köze lehet, közel lehet. A legközelebb a
torokhoz tartott fulladáshoz. Legközelebb
...hordozol magadban, olyan
színpadi díszletvászon hasítékkal. És
a hasítékból kikandikál egy női mell,
egy bimbózó bimbó kacsint a résen át,
hatalmas és elférne a kezedben, de nem
...hordozol magadban. Valami
abúzust, a másik és aztán magad ellen.
Valamit akar, maga se tudja, foszlik a
lelkiismeret-furdalás is. Csak egy soha
meg nem tartott színielőadás, a fejedben
...hordozol. Magadban és ha a
gondolat tényleg teremtő gesztus, ítélt
vagy. Cselekedetben, szóban és gondolt
vásznadon. Az önpusztítás is teremtő
kezem – javítod, kezed, javítlak, vedd el,
...hordozol magadban. És ha a
végső összegzés tényleg nem a csend,
és minden kihullatása az üres csont
koponyaüregéig, akkor magad ellen
hasadó vászon bimbózó bimbója leszel:
...hordozol magadban. Olyan
egyedül vagy ezen a díszletfestményen.
Egyedül vagyok ezen a vásznon, amit
egyfolytában átvérezni készülök, mert
színről színre látva megbocsáthatatlan.
(a vers szerepel a Jobb agyféltekés rajzolás kötetben)
