Világvége

Akkor nap volt, mikor Szókratészt kidobtam,
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza,
matatott, elejtette a kulcsot,
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.

És egyre ritkábban fénylett. 
A három egyetem,
ahol előadott, megunta mind a linkelést
a meg sem tartott órák légióit,
a botrányba fulladt megtartottakat,
kiesett a futó projektekből,
azokból is, amiket ő indított.

Kegyetlen voltam persze hogy – de untam,
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában.
Hogy szólni kellett, baszki, fürödj meg,
mert büdös vagy! Vettem fogkefét,
hiába, meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett – 

végül kidobtam mégis.
Mit tehettem volna?
Nem tartok bürköt itthon.