Világvége megint

Katona Tibinek, szeretettel

 

Akkor nap volt, amikor kidobott,
mert már nem bírta a szerencsétlen érvvel -
a fejében csak úgy kavarogtak
az egymásba mosódó paradigmák,
képlékeny és fuldokló elegyben.

És még ő közhelyesezett le engem,
szóképtelen Közhely úr, maga,
egy két barbár versi ötletén túl a
Jonathan Liwingstone a sirály meg a
Zen és a motorkerékpár ápolás művészete
mélységében feszelgett a lelke.

Izgatta Hamvas? Hogy a fenébe ne!
Vakarta, mint egy gennyedző sebet,
érezte hogy érteni kéne a vajon-mit!
És közben mindenfélét az orrom alá
dugdosott: dolgot, izéket, érted -
gyereklelkü totemfetisiszta.
Megnyugtatta a tiszta gatya.

Akkor nap volt. Tényleg.
S hogy velem aztán mi lett?
Hát világvége... Vágod?

Meghaltam, bazmeg,
az lett.