 |
| Izabella képe |
Párbeszéd élőben
Emlékvásznak
Vásznak csipeszelt rendje.
Napfény illata jár át,
kölkös gyönge fuvallat
hűti le róla a párát -
rétség híme porozza,
déli harangszó, távol,
rezgeti halkan a vásznat -
rezget a fény, igazából
téged, hogyha a vásznad,
lepedőd éjbe gyürődik:
fény, szél, illa harangszó
mind bőrödre kenődik.
Abroszra ha könyökölsz,
konyharuhába ha edényt -
belesimogatja a fémbe akár
vele lélegzése a fényt -
Ha magadra simítod a vásznat,
napszíttát, szélbe kavargót,
az aznapi lelket vele viseled, a múlt
fényt - az időbe csavargót,
ha magadra simítod a fényt is,
harmatos éjbe borultat:
az aznapi létet vele viseled
emlék-izesült múltat.
