Jó reggelt!

Antonis Kalantzisnak, akitől a fénykép 

(mennyire ideillő szó ez: fény-kép!)

Szabó Zsoltnak, aki éli

Nézd, aki nem növeli a létet,
szereti a létet, festi a létet,
téglák mészíz keretét, fára a testét
annak is, akit
úgysem idéz meg soha festék -

nézd azt, aki neveli a létet,
s hagyja elszabadulni a létet,
özönlő, szabad égbe hajolni a fát -
nyíratlan indát hajt
kézzel félre a reggel - így szabadítja magát.

Nézd azt, aki neveti a létet,
a fényből annyit mer csak, amennyit az élet
mér neki - éjből annyit,
jó ízzel, csak amennyit az éjtestvér ad -

nézd, aki nem veti meg, csak szereti a létet,
esővíz csorgó árama fürdeti - részeg
örömmel szárítja a bőrét a
ciróka-marókát játszadozó, testvér nap.