Sakálok

Dögtermő évad... Mikor nem volt az?
Csak a mód változik, ahogy dögre gyűlnek
a sakálok. Minden varázslat ide szolgál
a végén - minden kitalált kütyü, karcoló
tűtől ecseten át kameráig. A végén minden

a dögre gyűlő sakálokat szolgálja.

Régen legalább ki kellett menni a térre, 

nyakat nyújtóztatni, hogy lásd a nyakazást.
Akasztáskor a hólyag utolsó kiáradását. 

Ki kellett menni, hogy halld a sikolyokat a
karók felől. A nyöszörgést a keresztekről.
Mégiscsak volt benne valami meló.

Most a fotelből. Ülve gyűlsz a dögre.

Mert nem a csak munkáját végző bio-statív, 

vigyorgó fotós, filmes a sakál. 

A munkájukkal végző képen az a sor, ott, 

a mi dögre gyűlő éhségünk fogsora.
Ők csak a fogaink. Cserélhető műfogsorunk akár,
ha kihull közülük is néhány.

Elsőre sem a rádöbbenésünk etetik.
Mert mi vagyunk a Sakálsereg.
Telhetetlen, saját döglött húsunkat
és véreinket zabáló dögevők.