Egy vén ruhát,
Egy repedt okulárét,
Egy félig ürült tintásüveget.
Még élek. Ám a perc közel…
„Ezt hagyta csak” – vijjognak majd felettem.
S én a kegyetlen Alvilág
Mélyén sóhajtom: legalább
A tintatartómat kiürítettem."
Menetelők, könyvtár, zenék és háborúk
éhség és vérnyomás, Bach és Mussolini,
egy tisztán ejtett „jó helyen vagyok”
a bárhol, ahol éppen –
szavát megélő, gyakorló humanista
tapogatózva lépdel a sötétben,
amit köré fúj forró és hideg háború;
korhárfán zengő nyelvek és szerelmek
pisla fényét viszi tenyerében.
Csipetnyi humorral bölcselő
örökösen kíváncsi gyermek
és tisztességbe vénült polihisztor:
minden mondata idézhető.
Kíséri minden költözésemet,
hogy lássam: csak a testem költözik –
hogy érezzem, ahogy gyengéd örömmel
bogozza szellem gyöngyfűzéseit,
hogy értsem, mit suttog, beszél, üvölt
a nyála-csorgó kortárs körülöttem;
s hogy majd elmondhassam együtt vele:
legalább
a tintatartómat kiürítettem.
éhség és vérnyomás, Bach és Mussolini,
egy tisztán ejtett „jó helyen vagyok”
a bárhol, ahol éppen –
szavát megélő, gyakorló humanista
tapogatózva lépdel a sötétben,
amit köré fúj forró és hideg háború;
korhárfán zengő nyelvek és szerelmek
pisla fényét viszi tenyerében.
Csipetnyi humorral bölcselő
örökösen kíváncsi gyermek
és tisztességbe vénült polihisztor:
minden mondata idézhető.
Kíséri minden költözésemet,
hogy lássam: csak a testem költözik –
hogy érezzem, ahogy gyengéd örömmel
bogozza szellem gyöngyfűzéseit,
hogy értsem, mit suttog, beszél, üvölt
a nyála-csorgó kortárs körülöttem;
s hogy majd elmondhassam együtt vele:
legalább
a tintatartómat kiürítettem.
