2021. augusztus 19., csütörtök

Petőfi-kísérletek


Petőfi, a balszélső – beszélgetés Margócsy István irodalomtörténésszel
(részletek - Magyar Narancs, 2014. 03.15.)

MN: A kutató tehát nem feltétlenül kerül érzelmileg is közel a tárgyához?
MI: Erre mondja számomra igen rokonszenvesen Umberto Eco, hogy ha az ember sokat foglalkozik a szifiliszbacilussal, azt is megszereti.
MN: Első olvasásra a könyved egyik fejezetcíme is ilyen meghökkentő. Petőfiről aligha a „modern polgári író” fogalma ugrik be elsőre az embernek.
MI: Pedig teljes mértékben egy pesti polgár életét vitte. Úgy élt, mint egy mai fiatal értelmiségi: kávéházban biliárdozott szabad idejében, és a Váci utcán csatangolt föl-alá. És írni sem a szűrös-gubás embereknek írt, hanem elsődlegesen a városi közönségnek. A pesti irodalmi élet hátszele dagasztotta az ő hajójának vitorláit.
MN: Hadd tegyek fel egy tipikusan kultikus kérdést: mennyire aktuális ma Petőfi?
MI: Semmivel sem aktuálisabb, mint Berzsenyi vagy Kazinczy. A mának melyik klasszikus nagyságra van speciális szüksége? Egyikre sincsen. A tudomány vagy az élő irodalom érdeklődésének iránya és intenzitása természetesen folyamatosan változik, de szerintem Petőfinek semmivel sincs nagyobb aktualitása, mint Arany Jánosnak vagy Jókai Mórnak. Ők mind rendkívül fontos összetevői a nemzeti kultúrának, és egyiknek sincs közvetlen aktualitása.




Most épp sírok befelé
ahogy dolgok égi mása
egyre másra avul el
oszt' nincsen aktualitása

Neki se, de senkinek
hiába sír Attila
Miklós hiába tapogatja
végső lehét papírra

ha nincs közvetlen aktuál
ha korporál a kormorál
ha tanár úr anulál
Hannibál a kapunál

ha belülről a barbárral
az egész misztérium
befelé is bever sárral
akkor is a szérumom -

nem kokárdát, évben egyszer
málészájrühelletig -
nem mossa ki semmi vegyszer
bőr alól a verseik.