anyu nézd anyu
nem figyelsz anyu nézd ez
sziromciróka!
Megveheted így a figyelmet?
Lehet jó célért igazat hazudni?
A hölgy a képen nem anyu.
Ott a képen ő a ne-tudd-ki.
Tekintet nélkül. Ott sincs viszonyú.
Merül a visszfényben. Adása
befogadása miatt marad ki
a sziromcirógatásból -
nem tudhatod, hová meríti
jelet kavargó virtuális máshol.
Tény: látsz számos anyut nem figyelni
és itt ez a kép. Komplett figyelmi
felhívást figyelembe öntő
elkapott pillanat. Ez benne a döntő?
Ezért hazudsz vele? Mert
pontos, úgy különben? A
hazugság által figyelmet nyerne?
Az igazat mondd, ne csak a valódit?
Nem anyu. Nem figyelt? Máshol a figyelme.
Tény. Szabadulóművészet-termő,
hogyan gumizzuk magunkra láncképp
az összes szemet, amin
kilátszol és kilátnék.
A távol borzongatása olykor a
legszebb pillanatokból emel ki:
fülembe borzongó bárzongora-
búrából bújtam például másra figyelni
mert a kezemben ott rezgett a bőség,
a világra bámuló
jajmindenfigyelmi lehetőség -
és tény. A művészet számtalanszor
így figyel. A nárciszok, az ismeretlen testek
a mást jelentik. A más igazat.
A képzeletnyáladzó vágyfelesleg
millió nyálkás tükrön át
becézi a sarat.
A befogadó szemben eltéved, álmot alszik
az eredeti, formáló akarat -
a művész idő- és térhajlító: keres
egy magán túlmutató látványt -
szavak. Szavak.
Markolsz. Szavakba másfél ég szivárványt.
Eszköz szentesít -
szégyelld magad.
 |
| Sashegyi József képei |
