Szabó Magdának
Az a rettenetes gyanúm támadt,
hogy tényleg egy falat kenyér vagy.
Pohár bor. Asztalon felejtett,
megtört maradék. Semmi hangsúlyos,
aranyozott díszlet. Semmi szertartás.
Barna kenyérvég a deszka szélén,
mellette a frissen élezett késsel.
Pohár bor. Amibe már beleittak.
Az a rettenetes gyanúm támadt,
hogy már áldoztam neked. Lehet
úgy áldozni, hogy nem veszed észre.
Ha már bűnözni lehet úgy. Prófétálták
a nemtörődömséget. Miért ne lehetne
hanyagságból áldozni. Neked.
Kenyérrel és borral. Hússal és
csókkal. Amikor beleittam.
A felnőttek otthagyott maradékába.
Pedig én vigyázok. Betartom
a szabályokat. A megadott tisztelet
a szabályé. És nem felejtek.
És nem bocsájtok meg. Soha az
ellenem vétkezőknek. Akár az Úré
lesújt a haragom. De hogyan sújtsak
egy korty borra le? Ha már beleittam?
Az a rettenetes gyanúm támadt,
hogy tényleg egy falat kenyér vagy.
Merítkezés a bűnben. Enni, inni,
ölelni bűn. Minden bűn, ami élvezet.
Te bűn vagy. Fertőző megváltás
az emésztőrendszeremben. Nincs
bocsánat a tudatlanságból vétkezőnek.
Lehet hogy miattad niniveivé lettem?
Kenyér és bor. Kerülendő páros.
