jéghegynek ütközött,
egy termálfürdő medencéjében ernyedtem,
jópofa, felfújható fejpárnán mentve ki az élvezetből
a trombózisos lábam.
Nagyjából atájt, mikor elsüllyedt a Titanic,
egy pohár alakú bódéban vettem neked
alkoholmentes kék Mojito koktélt,
szívecskés szívószállal és
kásává zúzott jéggel.
A Titanic elsüllyedésének idején
éjszaka volt, és
mi pont szeretkeztünk - öröm párája
lepte a szemed és nem érdekelt bennünket,
milyen visszahűlt éjszaka hallja a
sikkantásaid.
Pont, amikor léket kapott a Titanic
a közösségi oldal frissítette a megjelenését -
körül se nézve állítottam vissza
az eredeti nézetet; jobban szerettem, ha
nem a jégéles képek, hanem a betűk
érintkezésmentes óceánja ringat.
Nekünk sem jutott mentőcsónak, amikor
a Titanic elsüllyedt -
de azért lőttünk magunkról egy
elfogadható nyaralásos szelfit,
kalapban állunk rajta az épített kultúra
merülni készülő fedélzetén.
Pontosabban mikor a Titanic elsüllyedt
mi még nem is éltünk;
azaz úgy éreztük, hogy még nem is
éltünk - pedig ezek voltak, avagy
pont ennyi volt, éppen ennyi
az élet: jelentéktelen magánügyek,
cseppek egy mérhetetlen
óceán locsogó közönyébe olvadva.
