erőteljes pára-gondolati közegében, a
megzavarodott embertársaim iróniát vég-
képp nem értő tömegében, a dühtől vörös
autóablakon kihajló homo sapiens
machina fröcsögő füstjében, a lázas
nedves nyárban, ami árvízi-biciklizésre
késztet, a késztetésben, hogy inkább
hallgassak, mert ebben a zajban, amit
körénk mormol éjt nappallá téve a
hírek ömlő és egyre inkább a meg-
bolondult időjárásra, az embertársaim
elfanatizálódó véleményalkotására, a
dühtől vörös füstköpetre, a lázas és nedves
nyárra, az árvízi bérre emlékeztető
áradása, amibe nekem is lehetőségem
van beleönteni a nap, mint napi szak-
adásaim, úgyis csak a fülemben lüktet,
kifelé úgysem hallatszik a szívdobogás. -
patadobogás
bordák rácsát rugdosó
patadobogás -
belülről bomlik a meghallás, mintha
az ömlő vizek, éhek, hírek, merülések
dühből mámorba, mámorból dühbe,
ólom vérkört röggel teleromló füstbe,
iszaptól sajgó fémbe a segged alatt,
éjt nappallá, nappalt éjjé szerte csulázó
lélekfelhőtánc takarója alatt te is
inkább hallgatnád, hite nélkül, mit üzen,
milyen érzet sebhajlandóságát lükteti
füledbe, legbensőbb palotádba a
magára hagyott magány.
