Csak a teste

Az egri csillagoknak

Az ágyból az egykori megszállók
félholdjára látni.
Egy átmeneti szállás
szobájában jelen.
Épp nem akadnak a húsodba,
a benned omladozó falban előkészített
fájdalomhelyekbe az ostrom kampói.
Módodban áll elfogadni ezt az ajándékot:
csak úgy vagy.
Csak úgy kíváncsi vagy.
Bóklászol egy múltban és
egy vele párhuzamos regényszíntéren:
milyen megdöbbentően nagy
valójában egy ilyen erőd -
avagy milyen megdöbbentően kicsi
benne az elmesélt történet.

A legenda atyja a bástyán. Csak a teste.
Ilyen csak a testüket élsz át
a házak belakható
léptékében bolyongva.
Ez itt a múlt és egy
elmesélt történet teste.
Egyik a másikból él -
Úgyis, hogy az egykor makacsul
kitartó védőket (akkor is) egy
pénzéhes gazember vezette.
Ha a mai méltóság kupolás,
eklektikus nagysága
másodlagos a valaha bástyává csonkolt,
csak alapjaiban látszó katedráliséhoz mérve.
Itt és most tanulod meg,
hogy a múlt mindig nagyobb,
mint amennyi a mesébe fér belőle.

Mesét hallgatni a legenda atyja nevelt.
Kiábrándult hála - mondanád de
valójában hála ez
meztelenül - ahogy
két gyermek fürdik a patakban
(bár az egy másik patak: a Mecsek alján).
Vizek csobogásában alszol és egy
másik nyelven imára hívó
müezin hangjának emléke ébreszt.
Vizek csobogása, beleoldott sók
bőrbe szívódó ereje éltet.
S ha nem fürdesz,
sétálsz és nézel,
nézel és sétálsz
a házak belakható léptékében
és az elmesélt mesében.

A püspöki pincék borérlelő örömét
elbetonozták szürke penésszel
a végképp eltörölni fényes szelek.
Vasbeton ostobaságok laknak
az idő foghíjaiban -
esztéká wiplatömések a
város nyitott szájában
a modern kori beépítések.
De a patak a régi nyelven csobog
át a városon -
minden élőhely a vizeitől tágul
élhetővé.

Ezt a várost is
a megszállók ajándékozták meg a
tested dédelgető fürdőkultúrával.
Ezt a nyelvet érted.
olyan mint a mesélőé,
akinek csak a teste
nyugszik a bástyán -
bocsáss meg bolyongó szellemének,
mindent elmosó, forrást csobogtató,
borderű idő.

Tudnál élni ebben a mesés
mesétlenségben.
Ahol csak úgy: vagy.
Csak úgy: kíváncsi vagy.
Így gondolja a vendég
múltban és jelenben:
sokáig nem volna eleged a
csodálkozásból.
Majd visszajössz - addig hátha nem lövik ki
a rakéta-indítóállványszerűen körbetámasztott
minaretet,
a török űrprogram ide akkreditált kísértetét.

De most ieje csomagolni, mert tízkor
el kell hagyni a mesét -
el kell hagyni a
szállodaszobát.