 |
| Birtalan Zsolt képe |
A Moszkva tér, a Széna tér, a Mammut és a
Fény utcai piac fölött ott a Városmajori Park.
És a parkban ott ásít a templom.
És a parkban ott ásít a templom.
És a kapujában ott alszik egy pokrócba csavart
csöves. Most képzeld el! Hogy te vagy az a pap
aki misézni jön. Fiatal vagy. Még szinte lelkes.
De nem vagy hozzászokva, hogy ezen a vidéken
a templom kapujából egy hajléktalant emelgess.
Mindjárt jönnek a kerület díszhívei, a szépen öltözött
nyáj - jönnek az álnokok és ülnökök;
kosztüm, öltöny, nyakkendő, a bűnt suttogó merev kéj,
mindjárt jön a sok vasárnapnak kiöltözött... 'keresztény -
jönnek a hinni...? Látni gyarló díszvakok;
nem várható el hogy elviseljék,
hogy bárki elviselje ezt az emberdögszagot...
El kéne zavarni. Hé, te! Kelj fel és menj Isten hírivel!
Itt mindenki a maga keresztje ácsa,
a te dolgod mit hoztál és mit viszel
a végső fényig, a csodálkozásba:
tisztázni kell itt, hogy kire irányul a felebaráti szeretet
menekülj tovább a társadalomból, amelyik magából kivetett!
Akár a háborúból szökő éh ahogyan jönne
hanyatt feküdt a házfal, eltört a szilvafa
fegyver dörög. Az éj sem burkol be a csöndbe
rémülettől bolyhos a honi éjszaka -
Menekülj. Mint aki földre rogyván fölkél és újra lépked,
cipel családot úszik, a tengerbe fullad,
vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
és hiába sír imát akármiféle Úrnak -
az otthona fölött már csak a perzselt szél forog,
menekülj e világból, ahogy a vándorok,
ahova akarsz. Csak ne ide,
itt mindjárt áldozunk az Úrnak -
de hisz Vasárnap van! Egész évben karácsony -
az ima ideje van, úrnap...
Hogy lehetne? Hogyan zavarjam? A lélektestre kent sár...
És nem a templom, Istenháza az utolsó mentsvár?
Be kéne hívni. Leültetni a hívek közé. Hisz lélek!
Mutassa meg, milyen közel van hozzánk az ítélet...
A kedves gondok ünnepén, úgy, mintha karácsony...
hátha túllátunk vele a gyűlölet-rácson,
vessen árnyékot az áldozókra, a keresztre -
hisz ugyanaz, mint aki oda van felszegezve.
Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap -
Jé tegnap sem érezte a bűzét
ez ilyen, az ember nem érzi magát -
de rémlett, mitől értelmes a kérdés:
a verőfényben minek a kabát?
Nincs válasza. A szája odva mélyén
még összeszorul néhány árva fog
rághatatlan szavakat szivárog:
"mindegy, én ma úgyis rábaszok".
Október van. Hűlő hajnalok:
magába omló szakadék az élet -
jót akarsz, de tényleg jót akarsz?
Kérj kétdekás körteálmot Jének.
Este volt és enyhe hasmenéssel
kenődik a "rá se szarni se" -
vasárnap van.
Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise.
csöves. Most képzeld el! Hogy te vagy az a pap
aki misézni jön. Fiatal vagy. Még szinte lelkes.
De nem vagy hozzászokva, hogy ezen a vidéken
a templom kapujából egy hajléktalant emelgess.
Mindjárt jönnek a kerület díszhívei, a szépen öltözött
nyáj - jönnek az álnokok és ülnökök;
kosztüm, öltöny, nyakkendő, a bűnt suttogó merev kéj,
mindjárt jön a sok vasárnapnak kiöltözött... 'keresztény -
jönnek a hinni...? Látni gyarló díszvakok;
nem várható el hogy elviseljék,
hogy bárki elviselje ezt az emberdögszagot...
El kéne zavarni. Hé, te! Kelj fel és menj Isten hírivel!
Itt mindenki a maga keresztje ácsa,
a te dolgod mit hoztál és mit viszel
a végső fényig, a csodálkozásba:
tisztázni kell itt, hogy kire irányul a felebaráti szeretet
menekülj tovább a társadalomból, amelyik magából kivetett!
Akár a háborúból szökő éh ahogyan jönne
hanyatt feküdt a házfal, eltört a szilvafa
fegyver dörög. Az éj sem burkol be a csöndbe
rémülettől bolyhos a honi éjszaka -
Menekülj. Mint aki földre rogyván fölkél és újra lépked,
cipel családot úszik, a tengerbe fullad,
vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
és hiába sír imát akármiféle Úrnak -
az otthona fölött már csak a perzselt szél forog,
menekülj e világból, ahogy a vándorok,
ahova akarsz. Csak ne ide,
itt mindjárt áldozunk az Úrnak -
de hisz Vasárnap van! Egész évben karácsony -
az ima ideje van, úrnap...
Hogy lehetne? Hogyan zavarjam? A lélektestre kent sár...
És nem a templom, Istenháza az utolsó mentsvár?
Be kéne hívni. Leültetni a hívek közé. Hisz lélek!
Mutassa meg, milyen közel van hozzánk az ítélet...
A kedves gondok ünnepén, úgy, mintha karácsony...
hátha túllátunk vele a gyűlölet-rácson,
vessen árnyékot az áldozókra, a keresztre -
hisz ugyanaz, mint aki oda van felszegezve.
Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap -
Jé tegnap sem érezte a bűzét
ez ilyen, az ember nem érzi magát -
de rémlett, mitől értelmes a kérdés:
a verőfényben minek a kabát?
Nincs válasza. A szája odva mélyén
még összeszorul néhány árva fog
rághatatlan szavakat szivárog:
"mindegy, én ma úgyis rábaszok".
Október van. Hűlő hajnalok:
magába omló szakadék az élet -
jót akarsz, de tényleg jót akarsz?
Kérj kétdekás körteálmot Jének.
Este volt és enyhe hasmenéssel
kenődik a "rá se szarni se" -
vasárnap van.
Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise.
