"Azt hiszi, hogy Herstal és Bormester, vagyis Ugorluk és Ulexer ikrek, és lényegük abban van, hogy ikrek. Mondjuk olyan ember, aki két példányban van meg, csak azért, hogy ilyen is legyen. Látja, az ilyen eset az, amiért én a teremtésbe minden feltétel nélkül beleegyezem. Ó, nem. Nem ikrek. Nem is duál. Szabály, hogy minden emberből egy legyen? Ilyet nem tudtam volna kieszelni, vagy ha mégis, nem tudtam volna ilyen jól megcsinálni. Egész shakespeare-i. Sőt. Ugorluk és Ulexer nem ikrek, nem, az ikerség csak összetartozásuknak megnyilatkozása. S ahol ők ketten, akár egymásról tudva, akár nem tudva, megjelennek, ott tüstént valami vígjáték keletkezik, az öreg Mester hahotázik..."
Hamvas Béla: Karnevál
Ne felejtsem el: én a másik vagyok.
Az értelmező. Aki lemond
a rész vételéről. Hogy lássa: hogy vesz
részt, aki veszíthet. És amit el,
a morzsa létet, csikket, mit veszésed
árán hajítasz - csak azt szedem fel.
A szavakat.
Én vagyok a szavaid könyvtárosa.
Az egyik. A száraz. A humortalan.
Aki nincs a helyén - persze nehezen
lehetnék ebben a meccsben a helyemen;
a játékidő maradéktalanságában
moccanatlanul nézve, ahogy a másik
helyénvaló.
Hiszen ott te vagy. Ne felejtsem el,
a mi ketten: látszat. Te az én helyemen
vagy játékban. És én helytelen
gesztusokkal rögzítem mindkettőnk
helytelenkedését. A kudarcba
révedő ikrek egyedül mérhetetlen
teljesítményét.
Ne felejtsem el: én a másik vagyok,
míg te az egyik. Ha kártyát vetek, a
te szerencséd bámulom. Az óhajom
lovacskája vagy és én a te
félelmeid. Morzsa lét, csikkek és
tartozások. Amíg mind a ketten:
el nem engedlek -
el nem engedsz. Ne felejtsem el,
én a másik, te az egyik; ásó, kapa,
nagyharang se választ el.
És amit el, azt a játékidő végén
egybesöprik. A minket. Kívánságok
beteljesülését. Ahogy rugaszkodunk és
elbukunk.
