Ferenczi Rékának
megteltek látvánnyal a tükrök -
mikor a tükröződő felület elveszíti
közömbösségét a történet iránt
onnantól nem fér bele több
a lélegzet párája se
hiába állsz közel
nem tudod megérinteni a tükörképed
nemhogy átölelni
vigasztalhatatlan látványok évada jön
onnantól a tükörképed nem öregszik
és a tó tükrét például hiába próbálod
nem tudod összetörni
összeborzolódó ágak
szelének takarásában
ugyanaz az utolsó látvány várja
hogy elsimuljatok
amíg a nap fénye tükröződik
nem tudom mit kéne tenni
nem tudom
talán segít ha megtanítod
az óceán felületét
a bölcső örömébe merülni
