I.
Szétszed, összerak,
nem rak ki mást.
Szétszed, összerak,
nem rak ki mást.
Azt hiszem, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk
az apró különbségeknek.
Egy mozdulatban megláttam a tükröt.
Jelentéktelen, apró mozdulatban. Mint amikor villára tűzöd a falatot.
Észrevettem, ahogy a csípőjét nézed. A melleit.
Ahogy a nézés érint. Ezt is ismerem.
Szétszed, összerak,
nem rak ki mást.
Azt hiszem túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk -
magunkévá tennénk a lehetőséget.
Holott a lehetőség tett a magáévá minket.
Magnak vetülünk. Magnak.
Szétszed, összerak,
nem rak ki mást.
Szétszed, összerak,
nem rak ki mást.
II.
Ma éjjel túlságosan messze távolodtam
a kíváncsiság vitt pedig az űr az csak űr.
Vagy legalábbis evvel a vaksággal, ami
jelenleg övez, evvel űr, amit nem tudok
a magam semmi kis lélegzetével betölteni.
Ami elmaradt, a számunkra hatalmas
mélységesen belakott otthon ahol
szétszed és összerak. Ahol nem rak ki mást.
Mindegy, hogy sejtek osztódó-foszló
egymást fertőző lüktetése, vagy
azt megelőző gondolat: vágy és akarat.
Mindegy melyik az ok és melyik az okozat.
Abból a távolságból egyformák voltunk,
ugyanabba a mérési tartományba eső
egyforma parány: én és a világ -
avagy pontosabban a világom és én.
Ma éjjel túlságosan messze távolodtam
és a rálátás megfosztott az érzéstől,
hogy a része vagyok. Ezzel a vaksággal
létező űrben már csak a magam része
voltam. A magam részéről félek, nincs
különbség: itt vagyunk, mindegy, hogy
sejtek osztódó-foszló, egymást zabáló,
egymást fertőző lüktetése, vagy
azt megelőző gondolat, vágy, vagy akarat -
mindegy, melyik az ok és melyik az okozat,
abból a távolságból egyformák voltunk,
a megváltás, a megváltozás lehetősége nélkül.
Mély kút az űr, ahová a kíváncsiság alászáll:
a két egyforma parány: én és a világ -
avagy pontosabban a világom és én.
III.
Érted jöttem. Ide. Ahonnan jöttem.
Ahova tartok. Amitől tartok. Ahonnan tartom.
Lélegezz!
Érted jöttem. Ide. Ahonnan tartunk.
Ahonnan jöttél. Amivé lettél. Amivé nem lett:
lélegezz!
Érted jöttem. Űr lebegője, semmi.
Amitől tartok. Megkövült sejtek bőre,
lélegezz!
Érted jöttem. Óceánok verejtéke lep,
csúcsok ragyái magmaszíveden,
lélegezz!
Érted jöttem. Nem lehetsz halott!
Ahonnan jöttem, az ott van, ahova tartok,
lélegezz!
Érted jöttem. Fertőző éhes sejt a
sejtelemben. Csillagpor - ma engem
lélegezz!
IV.
Szétszed. összerak.
Először lihegő gyászod
sem rak ki mást.
