Befelé (másodszor, meglepetésekkel)

Lakner Zsuzsának

Bármekkora holnap gyufaszálméretű távlat
ellobbanóban -
bármekkorára nyílhatsz befelé a
nihilminiatúrák
egymás mellé sorakozó tömegébe -

soha nem vagyok ott hol nem vagyok én soha
holnemvolt sohanemsoha holsoha soha nem -

soha értelmét vágd el nyissz itt vége a pont beleér
veletek könnyen megy katt katt azután hű és kész
csupa egy és nulla a szövegágypart mossa -
szókese disznószőr szűk szőke fénypihe szökdös a sonkán 
soha nem vagyok ott hol volt hol nem se az üst se a füst -
volt hol soha nem vagyok ott disznóröfögés
dalaim soha nem soha soha soha nem
csapatostul a holnap 

disznóölés.

bármekkora idő tapadt az elcsöpögő véres folyamatba
van hogy befelé a neme széttört cserép
elázott lapok a lámpafénykör nedves tócsaszélén
süvegelhetetlen fuldoklásaink.

semmi tiszteletre méltó nincs a töredékben
ami nem tud megtörténni egymástól az nincs is
befelé önnön ásatásom lapátolt hulladéka
nem tudom ebből a halom szemétből mi válik
vitrindísszé a tárlaton.

ilyen amikor elfog a kétely és nem lapozok
valamelyik megnyugtató mesémbe. csak nézem
befelé tágulóban azt a belső napfelkeltét,
amelyben kontúrjukat vesztik az ellentmondásaim.

hiszen én fogtam a disznó hátsó lábát.

ez a számlálhatatlan összefüggésgazdagság vagyunk?
igen, meg ez az igeidőkbe tördelt
összerakhatatlan egymás mellett -
akartam neked egy reményteljeset megint de látod
ez vagyok most, ollózott disznódarabkák pillanatfelvételen
megőrzött kétségbeesett rugdosás -


-----


kész válaszaim kedvéért. látod. ilyen ez. a teljes tükörkép, a
mindkét oldalon befelé táguló örvény egymáshoz
alig tartó, sérülékeny fényben remegő
felületi tapadása.