Jónás Tamásnak
Álmomban egy varjú
az estéim pincefolyosóján
repült végig, arra,
amerre nincs kijárat.
Megnyugtató, hogy a tollak is
lejárnak a föld alá,
nemcsak a csontok.
Álmomban verset írtam.
Jót.
Ott lent. És
nem érdekelt hány ezer
döglégy születik belőle.
Mélyéről szólok fel hozzád, uram.
*
Egy költő szóelhagyásban:
korunk legtisztább hangjai közül az egyik
elmegy. Webes alkalmazásnak.
Más lesz, ha nem lakik a szóban,
hanem ágyra jár bele.
Kívánhatom, hogy
hagyja benne nyitva
(így is) a teremtés
a becsukhatatlan ablakot?
Ahol a varjak berepülnek?
*
Csak onnan tudom:
rossz helyre lépek,
ha nem követtek.
Szóelhagyásban tollat potyogtatok,
és nem követtek.
Pedig csak új ösvényt
nyitottam lefelé,
a talajba,
egyre közelebb az áttöréshez.
Verdesek még -
millió zümmögő szó
kel ki belőlem.
