Shortolás

Ebben a haladásban elfelejtjük, hogy kötött pályán -
hogy ahol mozgunk, annak
(úgy, ahogy nekünk van),
nincs belátható eleje, vége,
hiszen valami körül való valami pályán-mozgásának
alapvető jellemzője, hogy a valamilyen íven
csak önkényesen jelölhető ki a valami
kezdő- és végpontja.

Ahogy a valami vaskályha melegét gyűjtötte
magába indulás előtt az a néhány
nagyon részeg diák, hogy haladjanak -
a kinti mínuszról vitatkoztak
hogy ez is a felmelegedés miatt van-e,
meg a mínusz két emberről,
akinek azért kell felszállnia a buszra,
hogy ott tényleg ne utazzon senki.

Haladni akartak a pályán -
én is haladni akartam, de még mindig
a vaskályha körül tart a kétely,
hogy az a mínusz két ember a buszon vajon milyen
reláció önkényesen kijelölt
kezdő és végpontja,
ki kérte őket kölcsön, hogy eladja,
és visszavegye érték-csökkenve később:
a meszesedő csontok és göbös izom
közt a vér erekben szűkülő keringését,
a kiteljesedés mínuszában.

Ki keres még az értékcsökkenésünkön is
azzal, hogy a kölcsönt olcsóbban adja vissza -
és ezek után ki ad ennek a valakinek kölcsön,
s főleg, hogy a kölcsönadónak
mi ebben a buli.

Mert ez az egyetlen közvetett bizonyítéka, hogy a
keringésben az értékünk növekedhet:
még mindig akad teremtő, aki kölcsönad, aki
erre bazíroz -
még ha aztán felszállva arra a téli buszra
valójában nem utazik aztán rajta senki:
ha a növekedésünk csak arra elég,
hogy végül a nullához konvergáljunk.