 |
| Ohara Koson: Crow and Blossom (1910.) |
Halálmadár, szirmok
illatozó fészkében
leplezetlen.
Az utolsó elképzelt pontodon picivel túl -
derűvel itt akár, miért ne,
tárgyakba költöztél, akkor mi van -
ugyanúgy kopnak,
kívülről nézve sem tragikus.
Elválasztások után sokadik egyben,
a széttartó széttárt
tanácstalan, ölelhető szirom -
van, akire mosolyogj
lelkiismeret-furdalás nélkül.
Nem ilyennek képzelted a tollak
visszavágott rendjét,
de ezek a pontok lassú
esti áramlásba feledkező páros
táncából lettek:
mint amikor egy filmforgatáson
a színész előjátssza a figurát
az átrajzoláshoz -
ez a játék,
a többi a tehetségek rád
vetülő mechanikája.
Az utolsó elképzelt pontodon picivel túl -
de kit érdekel.
