...szeretettel a konyuló Nyugatnak
Alkonyul, hát alkonyul.
Egy-tőről metszett napsorok
között a fény ismét konyul,
egy gyávulás túlcukrozott
alján lötyögve ott ragad
a hét-osztatú munkanap.
Ha ott ragad, hát ott ragad.
egy-tőről metszett semmi-se,
hagyja, hogy ragozd magad,
nyelvmértan éhes centise:
te, én, te, ő ma sem pihent,
szabódik arcra centi csend.
Tudod mit? Ez se érdekel,
egy-tőre vágná úgyis azt,
és így is, úgy is énekel
rabszolgavér ünneptavaszt -
ha alkonyat, hát alkonyat,
határaink is vékonyak.
Ha így a cikk, hát úgy a cakk:
egynémely részünk úgy kilóg,
a nyúlt trikóból sörpocak,
a légbe diffundált kilók -
a diktálásra sem tanul
a mámorom meg ótvarul.
Ha alkonyul, hát alkonyul.
Nem érzem magam szarul.
Egy-tőről metszett napsorok
között a fény ismét konyul,
egy gyávulás túlcukrozott
alján lötyögve ott ragad
a hét-osztatú munkanap.
Ha ott ragad, hát ott ragad.
egy-tőről metszett semmi-se,
hagyja, hogy ragozd magad,
nyelvmértan éhes centise:
te, én, te, ő ma sem pihent,
szabódik arcra centi csend.
Tudod mit? Ez se érdekel,
egy-tőre vágná úgyis azt,
és így is, úgy is énekel
rabszolgavér ünneptavaszt -
ha alkonyat, hát alkonyat,
határaink is vékonyak.
Ha így a cikk, hát úgy a cakk:
egynémely részünk úgy kilóg,
a nyúlt trikóból sörpocak,
a légbe diffundált kilók -
a diktálásra sem tanul
a mámorom meg ótvarul.
Ha alkonyul, hát alkonyul.
Nem érzem magam szarul.
