Darwin Motel

recenziós epigonvers Dékány Dávidnak

Nem jutok lélegzethez ebben a kötetben.
Pedig nyílik, de kívül maradok akkor is
ha beledugom az orrom.

Egyszerűen kívül esik a komfortzónámon,
pedig a szokott mozdulatokkal
(ami független tőled és az is marad)
helyezkedem az olvasáshoz,
odakészítve a ragacsos, hideg jelölőket,
amivel összekoszolnám a lapok szélét
(amolyan indiánfejet csinálva a kötetedből,
otthonos, ismerős tollazatot pakolva
az idegenségre).

Megfosztottál az illúziótól,
hogy én alapjában egy toleráns fickó vagyok,
akit nem érdekel a genetikai lapjárás.
Aki higgadtan bámulja a verbális erőszak
hullámverését a verspartokon.
Aki tudja, mi miért van.
Rá kellett jönnöm, hogy egy előítéletes, vén fasz vagyok
ezekhez a versekhez.

Tudod, mit? Köszönöm.
Csak a kirajzolódó határokat léphetjük át.
Beledugom fejem a hullámverésbe,
és ha nem megy a szörf, majd kopoltyút növesztek.